(1824-1884) Életművész, kalandor. Amerikába menekült, ahol az első években előadásokat tartott és rajzolt. Orvos volt a veracruzi katonai kórházban, majd mérnöki tudását is kamatoztatta a gázalapú közvilágítás kiépítése során. Érdekelt volt egy cukorgyárban és a mexikói bányászatban is. A Times-Picayune c. amerikai lap leírása szerint – amely Újházy László, Naphegyi társának elmondására alapozott – Naphegyi Gábor nem beszélt jól magyarul és nem is az 1848-as menekülthullámmal érkezett az Egyesült Államokba és Latin-Amerikába. (Mexikó)