A 20. században jelentős számban vándoroltak ki magyarok a latin-amerikai országok irányába. Ez egyrészt az első és második világháborúnak, illetve az 1956-os szabadságharc eseményeinek volt köszönhető. A fogadó országokba jelentős számban érkeztek magyar festők, építészek, sportemberek, táncosok és egyéb művészek, akik a magyarországi történések következtében tehetségüket nem tudták kibontakoztatni, így a tengerentúlon próbáltak szerencsét. Többségük Brazíliában, Chilében és Mexikóban telepedett le. Köztük volt Muray Miklós fotográfus, aki barátságot kötött a híres mexikói festőnővel, Frida Kahlóval, és Rónai Pál, műfordító is, akinek a portugál nyelvre való fordítása után Molnár Ferenc A Pál utcai fiúk című műve máig népszerű olvasmány a brazil diákok körében. Feltehetően a legismertebb magyar a latin-amerikai vidéken Bíró László, a golyóstoll feltalálója, akinek találmánya futótűzként terjedt el az egész világon. Argentínában a tiszteletére Bíró László születésnapját, szeptember 29-ét a feltalálók napjává nyilvánították.